veszélyben az internetezők - I.
Háromrészes sorozatunk a világháló veszélyeire hívja fel a figyelmet
Függőben
- - 2004 június 21. - -
Nem az számít, hogy mennyit, hanem, hogy miért internetezünk –
derül ki dr. Fábián Zsolt pszichiáter szavaiból, aki az Információs Társadalom– és Trendkutató Intézeten
belül alakult munkacsoport tagjaként vizsgálja az internet-függés (addikció) kérdéseit.
- Egyáltalán mit tekintünk függőségnek?
- Akkor beszélhetünk függőségről, legyen ez szerhasználat, magatartási, vagy viselkedési addikció, egyrészt ha az
súlyosan károsítja az egyén egyéb fontos működéseit, a tanulást, munkát, szociális kapcsolatokat, természetes
örömmforrásokat, másrészt ha az illető nem tudja korlátozni ennek a használatát.
A harmadik tényező, ami talán a legfontosabb a megítélésnél, hogy ha valaki nem tudja ezt a dolgot csinálni,
akkor megvonási tünetek jelentkeznek, szer használata esetén biokémiai tünetek, viselkedési addikció esetében
pedig szorongás, feszültség, álmatlanság.
- A függőség és az addikció rokonértelmű kifejezés?
A függőség elsősorban a megvonási helyzetre vonatkozik, az addikció tágabb fogalom, magába foglalja a tüneteket is.
- Mondana a viselkedési addikcióra példákat?
A kóros játékszenvedély, sokan ide sorolják a vásárlási szenvedélyt, a hajtépegetést, a piromániát. Nincs erről
egyöntetű álláspont.
- Ilyen értelemben lehet például szexuális addikcióról beszélni?
Egzakt módon erre nem lehet válaszolni, hiszen az elmondottak szerint ha valaki ilyetén igényeinek kielégítésében
gátolva van, simán lehet szorongó, feszült, álmatlan, agresszív. Ha hozzájut a szerhez, megnyugszik.
Ha valaki egy napig nem jut ételhez, akkor is feszült lesz. Ez a rendszer nem alkalmazható mechanikusan.
Ezek természetes szükségletek, örömforrások, említettem is, hogy az addikció egyik ismérve, épp az, hogy az imént
említett örömforrások megszerzését gátolja. Ha valaki elhanyagolja a feleségét, mert internetezik, az függőség,
fordítva viszont nem. Persze ettől még léteznek szexuális zavarok evés zavarok, alvási zavarok, de ez már a
pszichiátria más lapjaira tartozik.
- Mindenek előtt azt kéne tudni, mit tekintenek normális mértékű internet-használatnak, s
hol kezdődik a függőség?
Jogos kérdés. Erre megint csak nem lehet egzakt módon válaszolni. Egy USA-beli vizsgálat során Victor Brenner
azt tapasztalta, hogy a kérdőívre válaszolók hetente átlag 19 órát interneteztek, míg Kathleen Scherer 531
texasi diákkal végzett felmérése szerint ez az időtartam átlag 11 óra. Janet Morahan-Martin pedig a 283 diákkal
végzett követéses vizsgálata során 8,5 óra heti átlagos internethasználatot talált.
Talán a legreprezentatívabb adat az UCLA internet Project eredménye, amely heti 9,8 órát mutatott ki.
Ezek, és hasonló vizsgálatok tehát meglehetősen széles határok között határozzák meg a "még normális"
internethasználat felső határát, ami 8 – 20 óra között van hetente.
- Tehát az internetezés attól kóros, hogy torzítja a személyiséget.
Így is lehet mondani. Ugyancsak amerikai vizsgálatokra hivatkozva elmondható, hogy a nagyfokú internethasználattal
arányosan csökken a szociális kapcsolatok és tevékenységek száma az életminőség, a testi és szellemi
egészség romlásával párhuzamosan.
A HomeNet-vizsgálatot tudnánk idézni, amelynek során 93 családot láttak el internethez kapcsolt
számítógéppel. A 2 éven át tartó követéses felmérés a családokon belüli kommunikáció csökkenését, a magányosság
és a depresszív tünetek gyakoribbá válását, a felületesebb szociális kapcsolatok túlsúlyba kerülését mutatta ki.
- Mire jutottak a hazai vizsgálatok során?
A beérkezett válaszok alapján kb. 6 százalékról mondható, hogy kóros internet-használó. (Ez nagyjából a fele az
USA-beli adatoknak.) A napi internetezés időtartama erősen megoszlik, napi 3 óránál kevesebbet 52 százalékuk, ennél többet
(ami heti 20 óra fölötti időtartamnak felel meg) 48 százalékuk.
A kiegészítő kérdésekre adott válaszok is nagyon érdekesek.
A válaszolók 14 százaléka fordult korábban pszichológushoz valamilyen problémával, 21 százalékuknak
volt evéssel kapcsolatos problémája, és 19 százalékuknak voltak vagy vannak más, ugyancsak a függőséggel
kapcsolatos problémái.
Az említett hat százalékon belül két alcsoport különíthető el.
Az egyikbe azok tartoznak, akik bizonyos lelki
szükségleteiket a valóságban nem tudják kielégíteni. Például gátlásosak, ezért így ismerkednek, így próbálnak
valamilyen közösséghez – mondjuk egy fórum közösségéhez kapcsolódni. A másik alcsoportban azok vannak, akik a
játékokat favorizálják, izgalmat keresve és találva ebben a formában.
- Mit lehet tudni erről a hat százalékról, kor, nem, iskolai végzettség szempontjából?
A jellemző eredmények alapján a tipikus kóros internethasználó robotképe:
férfi, 20 év alatti - bár van
egy jellegzetesen harmincas csoport is -, az internet nem feltétlenül szükséges a munkájához/tanuláshoz, otthon is
internetezik, naponta 6 óránál többet használja az internetet.
A veszélyeztetett csoportra jellemző, hogy az átlaghoz
képest nagyobb a férfiak aránya, sokkal gyakrabban interneteznek otthonukban is, és naponta lényegesen hosszabb ideig.
Jellemző, hogy amíg az átlag-internetezők főleg információszerzésre és levelezésre használják az internetet, addig
ebben a csoportban a csevegés, a fórum és a játék van túlsúlyban. Sokkal gyakrabban volt már korábban is pszichés
problémájuk.
- Aki magára ismer a leírtak alapján, és szeretne szabadulni a függőségtől, mit tehet?
- A csoportunkban van szakember, nyugodtan fordulhat hozzánk segítségért, akár munkahelyemen, az Országos
Pszichiátriai és Neurológiai Intézetnél.
Kátai
hozzászólás
Szeretne a jólértesültek közé tartozni?
Akkor iratkozzon fel díjmentes hírlevelünkre, hogy idõben megtudjon mindent, amit kell.
|
|
