A televízióból a nyilvánosházba
- - 2004 augusztus 16. - -
A prostitúció a bulvármédia számára úgylátszik nagyon hálás téma lett. A rendszerváltozás elõtt nem nagyon volt szabad
foglalkozni vele, csakúgy mint a szegénységgel, a tömeges alkoholizmusal vagy más kellemetlen társadalmi jelenségekkel,
viszont valamilyen érthetetlen okból a zsilip csak az elmúlt két évben szakadt fel. Míg a lecsúszott emberekrõl, beteg
kisfiúkról, éhenkórászokról szóló szociokrimibõl az elmúlt évtizedben nem volt hiány, a prostitúcióval foglalkozó
bombasztorikkal csak mostanában árasztották el a gyanútlan közönséget.
Kibeszélõ show-k, ravaszkodó leleplezések, könyvek, újságcikkek, tényfeltáró riportok szinte egymást érik
és ez az áradat még messze nem tetõzött, ugyanis szerkesztõségünket is folyamatosan keresik mindenféle
háttérinformációkért és potenciális interjúalanyok telefonszámáért.
A médiadömping az iparágat egyáltalán nem zavarja, az a bizonyos napi százmillió forint így is "arcátlanul" gazdát cserél.
Azzal senki sem foglalkozik, hogy némelyik tudósítás embereken gázol keresztül, vagy éppen családokat szakít szét,
lényeg hogy meglegyen a nézettség, a selejt meg csak hulljon.
Az éremnek viszont két oldala van és a másikat az álszemérmes szerkesztõi koncepció soha nem mutatja meg. Még mit nem!
Kit érdekelnek az összefüggések, vagy csak úgy a háttér, ha már egy a nyilvánosságot vállaló prostituált ügyesen
összevágott mondataival is ki lehet váltani a nagyközönség álszent cöcögését.
A szexuális szolgáltatók többsége nem foglalkozik a róluk szóló sajtóhírekkel, ám vannak néhányan, akiket
komolyan felbosszant a bulvármédia félrevezetõ kampánya. Az egyikük, egy csinos arcú, valamikor a képernyõn is elõ-elõforduló
hölgy mondta a következõket.
Tisztában vagyok azzal, hogy én most egy bûnözõ vagyok, akit a törvény üldöz. Nyilvánosházat üzemeltetek, legalábbis
egyesek így nevezik azt, hogy kibéreltem egy lakást, ahol egyszerre három lány dolgozik. Én vagyok a madám, engem
már nem lehet elvinni, bár sokan próbálkoznak, különösen a régi vendégeim.
A történetem akkor indult, amikor megjelentek a kereskedelmi tévécsatornák. Fotómodellként dolgoztam korábban és
az egyik ügynökség révén bekerültem egy showmûsorba olyan miniszoknyás tölteléklánynak. Hostessnek hívtak minket és
sorra kaptuk az ajánlatokat. Vacsorától kezdve a titkos együttléteken át a különbözõ szereplésekig.
Ezeknek egy része igaz is volt, de jóval többen próbálkoztak a csinosabb lányoknál olyanok, akiknek semmiféle befolyásuk
nem volt, csak ígéretekkel szédítettek minket. A butábbak be is vettek mindent, a dörzsöltebbek viszont rövid
idõ alatt rájöttek hogy kivel érdemes elmenni.
Néhány hónap után összeszámoltam, hogy hány férfemberhez voltam jó (itt a hölgy kimondta, hogy
milyen férfialkatrésszel mit csinált, de némileg enyhítettem a megfogalmazáson. a szerk.)
és számolni kezdtem. Ha lenne annyi tízezresem, ahány úrral kellett kedvesnek lennem, akkor vehetnék egy autót.
Ez adta az ötletet, otthagytam a tévézést, a megalázó helyzeteket és a saját kedvemre, a saját zsebemre kezdtem
dolgozni. Végigjártam én is sok kolléganõm megszokott útját, elõször egy irodában dolgoztam és leadtam a pénzem
felét, aztán önállósodtam, most végül nekem lett irodám.
Nem érdekel hogy ki mit beszél, de hánynom kell akkor, amikor olyanok törnek pálcát felettünk, akik maguk is eladják
a testüket, ha nem is közvetlenül pénzért, csak azért, hogy képernyõre kerüljenek. Vagy amikor olyan pasi néz
szembe velem a képernyõrõl és mondja ki az ítéletet az erkölcs nevében, aki mondjuk a múlt héten járt nálunk.
Volt közöttük olyan görény is, aki interjú ürügyén azt akarta megtudni, hogy milyen ismert emberek járnak hozzánk.
Az ilyen alakok jobban tennék, ha szép csendben meghúznák magukat, de nem, nekik mindenáron szerepelniük kell,
mégpedig úgy, hogy mint régen Szabó László a Kék Fénybõl, jól megmondják a frankót, mintha övék lenne a bölcsek
köve, amire a Jézus Krisztussal való sörözgetés közben könyökölnek.
Mocsok világ ez, nagyon nincsenek a dolgok a helyükön.
Engem bármikor elvihet a rendõr, de aki egy tévé munkatársaként prostituálódik és abból él, hogy ellenünk
hangolja a közvéleményt, az büntetlenül megússza. Döntsétek el ti, hogy ki a nagyobb gazember!
szólj hozzá!
korábbi híreink:
Norvégiában is kidumálják a vendégek a prostikat
A Szentendrei úton tartották fogva a callgirleket
Alkotmányos jogom, hogy kinyaljátok!
Nagyi, te tényleg kurva vagy?
Parkolóban töcskölt a plébános úr
Ki fürdik (be) a Fortuna csajszinál?
Mogyorót és Viagrát az automatákból
Lebukott Mr. Nyúlcipõ
Nehéz a pécsi nõimitátorok élete
Újból látható Görög Zita cicije
Fotógaléria az átverõs kurvák ellen
Bálint Antónia fütyül a szavazóira
Harisnyában várom a nagy õt
Prostik a közúti jelzõtáblákon
Fizetek a szexért, mert családcentrikus vagyok
Olimpiai pánikban az athéni utcalányok
Tûnés innen, hominus computericus!
A potyázós Gyulát most Istvánnak hívják
Jennifer Lopez szexi fehérnemûi
Az örömlány nemes bosszúja
Mrs. Beckham hápogó mellbimbója
Beintett a prostiügyi fõfeminista
Veszélyes-e a sok internetezés?
Pillangók mélyrepülésben
Virágot Csisztu Zsuzsának!
Szeretne a jólértesültek közé tartozni?
Akkor iratkozzon fel díjmentes hírlevelünkre, hogy idõben megtudjon mindent, amit kell.
|
|
