Megszólal a konzumgörl
- - 2005 május 30. - -
Az elmúlt évek során osztódással szaporodó "lányos fórumok" olvasói kéretlen betekintést nyerhetnek a pillangók és vendégeik sajátos világába, a nemzedéki élményt jelentő szexuális kalandoktól kezdve a kicsi és nagy stikliken át egészen a hálószobatitkokat is a nyilvánosság elé táró marakodásokig.
A bárokban dolgozó, erőteljesen kizsákmányolt lányok világába azonban az internet sem enged betekintést. Az itt működő tündérkék valószínűleg nagyon megkeserülnék, ha eljárna a szájuk, a vendégeik pedig - érthető okokból - nem túl kommunikatívak.
Az még valamennyire hihető, amikor valaki leírja, hogy találta meg az X oldalon hirdető Y tündérkét, majd hogyan művelte meg, viszont kevéssé valószínű, hogy a méregdrága italba mélyedt kukkoló, vagy a horribilis pénzt fizető merészebb "vendég" eldicsekedne azzal, amit látott, vagy ahogy megvágták.
Egy szerencsés véletlennek köszönhetően sikerült szóra bírnunk egy olyan hölgyet, aki egy belvárosi bárban asztal- illetve öltánccal mulattatja a betérő vendéget. Egy plázakávézóban ültünk le hármasban, ugyanis a beszélgetés az illető hölgy édesanyja nélkül nem jöhetett volna létre.
Az ugye természetes, hogy nem említünk semmilyen nevet, tehát nem tudjuk meg, hogy ki mesél nekünk és azt sem, hogy hol dolgozik?
Szó sem lehet erről, azonnal kirúgnának, ha kiderülne hogy én pofáztam, de tisztázzunk még valamit. Miért jó nekem ez az egész?
Mire gondol?
Nekem keményen meg kell küzdenem mindenért és én sem kapok semmit ingyen.
Úgy érti, hogy pénzt szeretne kapni az interjúért?
Igen!
És mégis, mennyit?
Ötezer forintot. (A pénz másodpercek alatt gazdát cserél) Na akkor kérdezzen!
Rendben. Kezdjük azzal, hogyan lett asztaltáncos?
1998-ban találtam egy hirdetést, hogy éjszakai táncoslányt keresnek egy belvárosi helyre. Elmentem a személyes megbeszélésre, az üzletvezető egy órán keresztül kérdezgetett, aztán felvett.
Először másfél évig egyfolytában csináltam, aztan meguntam, kimerültem, ráadásul teherbe is estem.
A munka közben????
Dehogyis! Megszültem a gyereket és amikor négyéves lett, akkor visszamentem, mert kellett a pénz. A gyerekem apja nem örült neki, de megkértem, legyen türelemmel, mert szeretem ezt a munkát, meg aztán élnünk is kell valamiből.
Mennyit lehet itt keresni?
Havonta minimum egy százast, de jó hónapokban megvan a két kiló is.
Mit kell ennyi pénzért csinálni?
Ugye ez egy bárban megy. Odamegyek egy egyedül üldögélő férfihez és bemutatkozom neki. Megkérdezem, mit csinál itt, honnan jött és hogy tetszik neki Budapest? Majdnem mind külföldi, aki hozzánk bejön és nem is nagyon akarnak semmit, csak nézik a színpadon félmeztelenül táncoló lányt és beszélgetnek azzal, aki melléjük ül.
Miből származik akkor a lányok bevétele?
Az italok árából kapunk jutalékot. A koktélok négyezer és tizenötezer között vannak, pezsgő pedig tíz és hatvanezer között. Tíz lány dolgozik egyszerre, egy héten hét napot, mese nincs. Szünnap sincs. Betegállomány sincs, megfázva, taknyosan is menni kell, mert a főnök nem szereti a kimaradást.
És a tánc?
Azért nem fizetnek külön.
A bugyipénz?
Azt a főnök elveszi, abból mi egy fillért sem látunk. Ha a vendég szimpatikusabb, akkor lebeszélem róla, nehogy adjon, mert úgysem az enyém lesz.
Milyen emberek járnak egy ilyen bárba?
Főleg külföldiek, jólöltözött gazdagok, de azok közül inkább a középkategória.
Ezt miből tudja megállapítani?
Megnézem az arcát és a kezét, meg hogy általában mennyire tiszta. Persze van sok suttyó is, amelyik elmegy a WC-re, utána nem mos kezet és úgy akar taperolni, vagy az a fajta, amelyik egy italért elvárja, hogy egész este szórakoztassam.
Sok a kellemetlen pasi?
Jajj, hát nem. Egyszer fordult elő, hogy az öltánc közben egyik vendég megbolondult, agresszívan viselkedett és villogó szemekkel ráncigálni kezdett. Attól nagyon megijedtem.
Gondolom jött két kopasz hegyomlás is kivágták a boltból, nem?
Á, dehogy! Ezt a szerencsétlen barmot egyedül kellett leszerelnem, de hálistennek sikerült. Egyébként vannak emberek, akik felügyelnek a rendre, de az ilyen eseményekbe nem avatkoznak bele, csak ha tényleg valami komolyabb probléma van.
Amikor a konkurencia csinálja a balhét?
Én 98-ban kerültem ide, akkor már nem voltak ilyenek, de hallottam, hogy korábban gyakrabban voltak beszólogatások és utána verekedések. Szerintem már itt letisztázták az erőviszonyokat és mindenki dögre keresi magát a saját területén.
Térjünk vissza a vendégekre. Akad néha valami kellemes élmény is?
Hát előfordul, hogy valakinek nagyon megtetszem és akkor az másnap is eljön, meg többször és csak engem keres. Ha már nagyon oké a dolog, akkor hoz ajándékot. Egyszer egy pasi karácsonyra hozott nekem egy értékes karórát.
Volt már olyan is, hogy egy külföldi az első nap mondta, hogy egy hétig lesz Budapesten és annyira megtetszettem neki, hogy minden nap eljött hozzám és több italt is fizetett.
Történik esetleg valami más is?
Nem kötelező dugni. A főnök tudja, hogy én nem vállalom és nem kényszerít erre, de vannak lányok, akik szívesen bevállalják.
Munkaidőn kívül?
Arról szó sem lehet. A főnök autóján visznek haza és vigyáznak arra, hogy ne történhessen semmi olyan, amiről nem tudnak.
Hogyan hálálja meg, ha egy vendég nagyon figyelmes, vagy ha netán megtetszik?
Ilyenkor elengedem magam és több alkoholt iszok. Arra figyelek, hogy jólérezzem magam, nem pedig arra, hogy mennyit keresek, mert különben az a cél, hogy a vendég minél többet rendeljen. Volt már olyan, hogy megtetszett egy pasi, ilyenkor izzott közöttünk a levegő, de ebből sem lehetett semmi. Nem jó ha átesek a ló másik oldalára és a pasi azt hiszi: néhány italért megkapott.
Érzelmileg ki áll önhöz a legközelebb?
Nem a külsőre megyek és nem is a pénzre. Legyen valami kisugárzása és legyen férfi a talpán!
Nem erre gondoltam, hanem hogy ki az, aki fontos önnek, aki segít, ha baj van, akivel megosztja az örömeit?
Nincs ilyen. Én egyedül vagyok, magamnak csinálok mindent, nem tartozom elszámolással senkinek, az életem felől én döntök.
Ez ugye nem nyugdíjas állás. Mennyi időt jósol magának a bárban?
Maximum egy évig csinálom még, utána abbahagyom. Azt még nem döntöttem el, hogy elmegyek egy irodába dolgozni, kezdjek vállalkozást vagy tőzsdézzek.
Az utóbbi kettőhöz azért kell némi tőke is, nem?
Van pénzem. Minden hónapban beteszek a bankba, a keresettől függően, de minimum ötvenezer forintot. Ebből már bejött egy kis lóvé.
Mit szólt az édesanyja, amikor megtudta, miből él?
Semmit. Mit szólt volna?
És mit szólna, ha a lánya készülne erre a pályára?
Segítenék neki megkeresni azt a helyet, ami legalább ilyen jó, mint ahol én dolgozom. Van pénz, nem bántanak és jólérzem magam, meg a többi csaj is. Kell ennél több?
szólj hozzá!
Szeretne a jólértesültek közé tartozni?
Akkor iratkozzon fel díjmentes hírlevelünkre, hogy idõben megtudjon mindent, amit kell.
|
| 
a fizetős örömöket hajtó urak zártkörű klubja, hozzászólás csak regisztrált vendégek részére,
de bárki beleolvashat