 |
 |
 |
 |
 |
 |
- Egyedül csinálta ezt a különleges honlapot? Tartalmát és formáját tekintve én terveztem, de természetesen külső technikai segítséggel lett olyan, amilyen. Mindenképpen fontosnak tartok egyfajta szűrőt, a személyes bemutatkozó oldalamon az első mondat az, hogy csak a nekem is megfelelő partnert fogadom. Az külön pozitívum, hogy akinek nincs türelme a honlapomhoz, vagy éppen nem szimpatikus neki, az már fel sem hív.- Mit jelent ajánlatában a virtuális barátnő? Az is szűrő, vagy esetleg marketingfogás? Nem, erről szó sincs. Szeretem különválasztani a kettőt. Sok internetező érzi magát magányosnak, vagy épp könnyebb a lelkének, ha egy problémáját személytelen bizalommal oszthatja meg valakivel, aki odafigyel rá. Virtuális barátnője épp annak lehet, aki nem óhajt élőben kapcsolatba kerülni velem, de szívesen kérdez, örömmel társalog a neten keresztül.Elsősorban 35 és 45 közötti férfiak keresik a virtuális barátnőt, szexuális, magánéleti, párkapcsolati kérdéseikkel. Én pedig csak leírom, hogy mit gondolok ezekről, amitől kicsit olyanná válik a levelezés, mint egy női lapban az orvos válaszol rovat. Látogatóm ebből még nem volt, viszont fordítva már előfordult, hogy egy-két vendégem ezúton akarta folytatni a beszélgetést, ami egy személyes találkozáson kezdődött. Igaz az utóbbi hónapokban egy kicsit elhagyoltam ezt a vonalat, sok lehet már a megválaszolatlan levél. - Van-e valami különbség a virtuális és a személyesen jelentkező partnerek között? Mindenki anyukára, meleg anyai szeretre vágyik.Akár elfogadásra, vagy akár éppen a nyers szexualitásra, mindig azon az alapon, hogy általában nem fogadják el az embert, akinek arra az illúzióra van szükség, hogy ő úgy jó, ahogy van.A hozzánk fordulók azt szeretnék átélni, hogy ők alkatilag, emberileg, lelkileg, egyéniségükben és mindenhogyan elfogadhatók és szerethetők. Az elismerés és a szeretet döbbenetes módon hiányzik az életünkből! A szolgáltatók abból élnek, hogy a feleségek képtelenek apró, szerető figyelmességekre. Nem tudnak a férjüknek egy kakaót elkészíteni, azt mondják, ott van hozzá minden, csináld meg magadnak. A férfi számára ez újabb elutasítás, annak a számtalanszor ismétlődő jele, hogy magára vagy hagyva, ha valamire szüksége van, azt csinálja meg magának. A férfiban pedig csak az az élmény kumulálódik, hogy már megint nem kellek. - Képesek a szolgáltatók egy órában ezt megadni? Dehogy. Hosszú távon ez nem működik, azt mindannyian tudjuk, hogy ez csak pótcselekvés, de mindkét oldalon valódi igényeket elégít ki.- A másik oldal igénye nyilván a pénz. Az a szolgáltató, akit csak a dolog anyagi része érdekel, az olyan is. Erre a területre főleg azok a nők tévednek, akik valamilyen más szempontból vannak válságban. El tudok képzelni örömlányként egy mindennel elégedett milliomoslányt, aki brahiból, bosszúból, vagy épp hisztiből beáll a sorba, de válságnak nevezem ezt is. Természetesen fontos a tiszteletdíj, de ennél szerintem fontosabb, hogy aki valamikor a női mivoltjában sérült, az erotikus örömök nyújtásával megfelelően kárpótolhatja magát az elmaradt ölelésekért.Erősíti bennem a nőség érzését az a rengeteg öröm, amit a vendégeimnek nyújtok nap mint nap.- Mióta is? Hetedik éve. Tanárnő voltam, egyszerű, alulfizetett pedagógus. A keresztlányom nagyon szeretett volna egy egy biciklit, nekem pedig nem volt nélkülözhető 8000 forintom. Vettem egy Expresszt, épp akkor kezdődött a nyári szünet, kerestem valami alkalmi munkát. Minden nyolcadik hirdetés erotikus munkát kínált. Csak úgy kíváncsiságból felhívtam az egyiket, ami véletlenül egy pipsó volt. Megtudtam, hogy üvegkabinban kell meztelenül táncolni és ha egy vendég kiválaszt, akkor egy másik kabinban a falon keresztül kézzel, vagy szájjal ki kell elégíteni. Mindezt annyi pénzért, hogy már az első nap két biciklit is vehettem volna.A kolleginákkal jót nevettünk a tanáriban, de hazafelé a buszon elgondolkodtam. Újra és újra felidéztem a telefonbeszélgetést, és hallottam a hangot. Ezen morfondíroztam: az lenne a feladatom, hogy szájjal elégítsek ki férfiakat? - Olyan borzasztónak tűnt? Dehogy! Ez nekem még most is olyan izgató!A férjem soha nem engedte meg, hogy a számba vegyem a nemi szervét, mindigis elzárkózott az oralitástól. Másnap megint vettem egy Expresszt és kigyűjtöttem az összes erotikus munkát. Mindet felhívtam, és kétórás időbeosztással felkerestem azokat, akik jónak tűntek. Így kerültem egy Vezér úti panellakásban működő szolgáltatóházba. Nyári munkának szántam, de megmaradtam benne és imádom azóta is. - Mit szólt a férje ahhoz, hogy elhagyta a tanári pályát? Ő úgy tudja, hogy szervező munkát végzek üzletemberek mellett, egész nap járom a várost, ezért nem vagyok elérhető, csak mobilon.- Akkor tehát a Vezér út volt az első állomás, az Anna-sztorit viszont a legtöbben a Lehet úttól kezdődően ismerik. A Vezér úton volt egy főnökasszonyom, akinek nagyon sokat köszönhetek. Tőle láttam, hogy kell kezelni a vendéget, milyen apró figyelmességekkel lehet elérni, hogy jól érezze magát. Ahogy megtanultam a szakmát, egyre jobban szerettem volna egy saját helyet, ahol magam választotta lányok társaságában dolgozhatom.- Mi lett a nagyszerű főnökkel? Vett egy házat vidéken, a szülővárosában és boldogan él. A pályát elhagyta és nincs vele kapcsolatom, mert igen nehezen tudta tudomásul venni, hogy elváltak az útjaink. A Lehel úton vettem ki egy lakást, és hirdetés útján kerestem barátnőt.- Micsodát? Nevezhetem kolleganőnek is, de ha úgy akarunk együttműködni, hogy azt a vendégeink is érezzék, akkor itt többről kell szónak lennie.Megismertem Dorkát, aki a legnagyszerűbb barátnőnek bizonyult és vele építettük fel az Annáék nevet és a Lehel út nimbuszát. Fantasztikus ötletei voltak a lánynak, amiből sokat meg is valósítottunk, csak a művészlelke nem tette lehetővé a komoly együttműködést, ugyanis előfordult, hogy rájött a hoppáré és minden bejelentés nélkül elutazott Olaszországba, megnézni a Vezúvot. Az ilyen szertelenség nem hat jól egy vállalkozásra. Volt ugyan egy Zsuzsim, akivel magamtól nem dolgoztam volna együtt, de egy olyan vendégem hozta, akinek le voltam kötelezve. Ez a lány olyan egyszerű volt, ami már bántó. Én nem vagyok jó főnök, sokkal inkább együttműködő típus, amit sokan inkább kihasználnak, így amikor Dorka kiesett, bedőlt a Lehel út. - És indult a Szobránc utca... Épp a januári holtidényben volt a váltás. Egy gyönyörű kis lakást találtunk a Népstadion mögött, amit február elején nyitottunk meg, új munkatársakkal. Volt azonban a Lehel úton egy visszajáró vendégünk, aki ott lakott a Szobránc utcában, az ablakai pont a kapunkra néztek. Bejelentkezett, de időközben egy toprongy alkoholista lett belőle, akivel nem voltunk hajlandók összebújni. Erre ő kinyomtatta a honlapunkat és kirakta a közértben, az újságosnál és elterjesztette a környéken, hogy itt egy kupleráj működik.Személy szerint engem az ilyen nem zavar, hozzászoktam, hogy az emberek a foglalkozásomat illetően ócska sztereotípiákban gondolkodnak, de azt nem tudtuk elviselni, hogy a környék ráérő népsége állandóan azt figyelte, mikor ki csönget be a kapunkon. A vendégeink 99%-a soha nem járna nyilvánosházba és nekem nincs is szükségem olyan látogatóra, akinek mindegy, hogy ki látja. Nekünk titkosság és diszkréció kell és nagyon szerencsés, ha a vendégeink is igénylik ezt. - Csak emiatt kellett feladni azt a nagyszerű helyet? Igen, ennek a patkánynak köszönhetően. Innen költöztünk a Miskolci útra, egy gyönyörű családi házba, ami nagyon kiesett, meg mint említettem, nem vagyok egy jó vezető típus, így néhány hónap alatt ezt a házat csődbe vittem. Elbizonytalanodtam akkor és úgy döntöttem, soha többet nem vezetek semmilyen intézményt. Azóta dolgozom egyedül ebben a kis budai lakásban.- Mi lett a korábbi lányaival? Nem tartjuk a kapcsolatot. Talán Noémi a kivétel, akiről viszont az utóbbi időkben semmit sem hallottam, és nagyon szeretnék végre tudni valamit, mert attól tartok, rossz társaságba keveredett. Olyan álszent férfiak közé, akik ahelyett hogy a nagyszerű nőt látnák benne, inkább sajnálják, hogy süllyedhetett ilyen mélyre.- Térjünk vissza arra, hogy nem vállal el akármilyen vendéget. Több szolgáltató mondta, hogy az interneten azért jobb hirdetni, mert sokkal intelligensebb a közönsége, mint az újsághirdetéseké. Az elején, amikor még újságban is hirdettünk, jött mindenféle suttyó. Ápolatlan, italos, durva emberek, akiket elküldtünk, vállalva az ezzel járó cirkuszokat. A Lehel úton a hirdetésünkre jelentkezett egy furcsa ifjú, aki közölte velem, hogy az ő területén dolgozunk és fizetni kell a védelemért. Elkértem a telefonszámát, hogy majd visszahívja őt az, aki véd minket. Mondott néhány cifraságot, lecsapta a telefont és soha többet nem jelentkezett.Az internetre eleve normálisabb emberek járnak, de őket is alaposan meg kell szűrni. Nem hívom meg, aki a telefonbeszélgetés során nem szimpatikus, előfordul, hogy valaki eljön és nem udvarias, nem kellemes, vagy más probléma van vele, akkor nem kap törülközőt, vagyis inkább elküldöm, de nem engedem az ágyamba, ha problémásnak találom. És előfordul, hogy valaki átjut az összes szűrőn, mégis háromszor jár nálunk: először, utoljára és sohatöbbé. - Mivel tudja bárki is elrontani a kezdeti jó benyomásokat? Nemegyszer előfordult, hogy a vendég az akció után sajnálkozott, hogy milyen rossz nekünk, hogy ezt a munkát kell végeznünk. Aki ennyire nem fogad el minket, szánakozik felettünk, közben az együttlétet élvezi, az nagyon nem egyenes ember. Az ilyennek többet nem érünk rá, hiába jelentkezik.A netes társadalom sem mentes a teljesítménykényszer hajtotta férfiaktól. Tudomásul kell venni, hogy a szerszám nem mindig úgy működik, ahogy azt a teremtés koronája szeretné. A lányaimmal mindig szívvel-lélekkel elkövetünk mindent, hogy az átmeneti problémákkal küszködő férfivendég is elégedetten távozzon, csak az urak sem egyformák és bizony volt, aki a saját korlátai miatt lealázta a lányt, mondván, ő tehet mindenről, nézze meg, még ennyire sem volt képes. Az ilyen vendégből sem kérünk többet. - Sokan bosszulják meg a lányokon az élet okozta vélt vagy valós sérelmeiket? Szerencsére nem. Nem is csinálnánk ezt, ha megalázónak tartanánk. Arra lenne szükség, hogy a szexualitást végre a megfelelő helyén kezeljük. A szexualitás nem csak érték, hanem egyenesen hatalom! Olyan erő, aminek igenis hatalma van fölöttünk, és amivel meg kell tanulni úgy együttélni, hogy együtt növekedjünk vele.A legtöbb ember azonban azt szajkózza, amit olvasott, vagy mástól hallott és azt gondolja, hogy az adott környezetben pont azok a gondolatok állnak neki jól. A keleti kultúrában ez nem probléma, Japánban fel sem merül, hogy mocskos disznók a férfiak, akik házon kívül keresik a szexuális örömöket. Ott ez az átlagember életformájához hozzátartozik, a gésa pedig elismert és irigyelt státusz. A keresztény kultúra megölte az ember egészséges viszonyát a szexualitáshoz. Nem a kereszténység ellen van kifogásom, hanem a manír ellen, ami azt mondja: fojtsunk vissza mindent csak azért hogy elmondhassuk: hűségesek vagyunk. Nem vagyunk hűtlenek akkor, ha nem bántjuk a párunk érdekeit, csak örülünk annak, hogy testben élünk, és nem csak vele. Nem csupán azt kellene elfogadni, amire nekünk szükségünk van, hanem a másik ember szükségleteit is. - Mit gondol, mennyi ideig fogja még élvezni a vendégei örömét? Azt hiszem, teljesen abbahagyni soha nem tudom. Most úgy néz ki, a napokban végre hozzájutok egy nagyobb összeghez, amivel anyagilag egyenesbe tudok kerülni. Ezután elsősorban személyi titkárnő leszek egy komoly üzletember mellett, akinek szervezem a tárgyalásait, néha megsimogatom a fejét és biztosan megfőzöm neki a kakaót...(2002 szeptember) a szoknyavadász interjúk: |
 |
|
|
|
|
|