Ne silányítsuk áruvá az érzelmeket, bűnhődjön a prostipecér!
- - 2005 március 8. - -
| Tavaly a szoknyavadász több ízben foglalkozott a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom megmozdulásaival. Az egyik ilyen cikkünk visszhangjának legérdekesebb darabja volt az a hozzászólás, amelyik szerint a Mozgalom egyik tagja, név szerint Cs. Kádár Péter az internetes társkereső fórumok réme, akitől úgy félnek a hölgyek, mint a tűztől, ugyanis a rossz nyelvek szerint nem elég hogy nős és nem akar semmi komolyat, még meg is alázza a levelezőpartnereit.
Azonnal szerettük volna megszólaltani az illető urat, ám valami rejtélyes ok miatt a szoknyavadász szerkesztősége által felkért újságírók azonnal, vagy néhány hét elteltével visszautasították a felkérést.
| 
Cs. Kádár Péter. Õ lenne a "rém"? |
Nem maradt más hátra, magad uram, ha Olgád nincs, ám a dolgot én is inkább halogattam, míg egyszer nem volt mese: egy tivornya után hazafelé tömegközlekedve az utolsó HÉV-en nem más ült le mellém, mint Cs. Kádár Péter. Megszólítottam, bemutatkoztam neki, és ő azonnal vállalta a beszélgetést, amire nem sokkal később sor is került.
Cs. Kádár Péter:
Én a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalomnak csupán egy tagja vagyok a sok közül, tehát nem vezetője és nem is valami sokat szereplő frontembere. Időnként kibocsátunk felhívásokat, készítünk vagy készíttetünk tanulmányokat, hallatjuk a hangunkat nagyobb és kisebb rádiókban - például a *FIKSZ Rádióban, amelynek én voltam az alapító főszerkesztője -
de tőke és vehemens tagok hiányában mostanában valóban kevesebbet hall rólunk a nagyközönség. Egy civil szervezet inkább csak akkor szólaljon meg, ha valóban történik valami, pusztán azért, hogy a létünket demonstráljuk, nincs értelme szerepelni.
- Mostanában tényleg semmi esemény?
Magyarország a prostitúcióhoz kapcsolódó emberkereskedelem főútvonalává vált, mi pedig már több mint fél éve kifogásoltuk, hogy a jogalkotás és a hatóságok semmit nem tesznek ellene. Most mit csináljunk, mondjuk el minden héten?
Én több olyan szervezet tagja vagyok, amelyik csendben teszi a dolgát, egy kis médiaszereplésért nem találunk ki álügyeket és nem hőzöngünk állandóan, hogy foglalkozzanak velünk, mint például a Magyar Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesülete, amelyik ha komoly lenne, akkor már megoldhatott volna egy csomó problémát, de nem tette.
- Úgy tudom, úniós pénzeket nyertek a kiszállni szándékozó lányok átképzésére.
Való igaz, tele volt vele a sajtó, ezzel a témához mindig szívesen nyúlnak. Ugyanakkor én a másik oldaláról azt mondhatom el, hogy tudok több olyan oktatási intézményről, amelyik szívesen beszállt volna az átképzésbe, fogadtak volna pályaelhagyó lányokat, ám az érdekvédelmi egyesület részéről nem volt semmiféle együttműködési készség. Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy hova tűnt a pályázati pénz és mit tud felmutatni Földi Ágnes?
- Miért nem kérdezi meg tőle?
Ha volna olyan országos rádió vagy televízió, amelyik vevő lenne a témára, én készséggel leülnék egy nyilvános vitára Földi Ágnessel és feltenném neki a kérdéseimet, akár élő egyenes adásban is.
- A magazinunkat rendszeresen olvassák a bulvárlapok és a kereskedelmi tévék szerkesztői, biztosan lesz közöttük olyan, aki rámozdul erre a szenzációgyanús vitára. De addigis kérném, mondja el nekem, miért haragszik annyira a nőkre?
Ezt honnan veszi?
- Az interneten olvastam, hogy ön a társkereső fórumok réme, akitől a legtöbb középkorú hölgy fél.
Kétségtelen, hogy a megjelenésem nem volt szokványos és ez egy bizonyos körben valóban riadalmat okozhatott, de egyáltalán nem mondanám azt, hogy a legtöbben félnek tőlem. Szerintem a többség megértett, vagy inkább úgy gondolom, sokkal többen mentek bele az általam kínált játékokba, mint amennyire számítottam.
1997-ben még sokkal kevesebben interenteztek mint most, és én először egy olyan csetre léptem be, ahol a Miniszterelnöki Hivatal titkárnői szinte kivétel nélkül fogyókúráztak, és a diétáik rejtelmeit tárgyalták ki egymással. Nem tudtam megállni, hogy erre ne pazar fogadások leírásával reagáljak, a hideg előételektől kezdve a hortobágyi palacsintán át a kávéig és a konyakosmeggyig. A hölgyek ettől megőrültek, és röhögcséléssel vegyes anyázás indult, az írásaim következtében pedig én lettem a társaság középpontja, mert az akartam lenni.
Kitaláltam kisebb esszéket, amiben leírtam hogy én ilyen vagyok, s azt is, hogy akit választanék, milyen legyen. Több hölggyel is elkezdtem ismerkedni, kialakultak amolyan kis intellektuális izék, hatalmas közösségszervező erővel. Én nem hazudtam, hanem meséltem a hölgyeknek, sokszor olyanokat is, aminek annyi köze volt a valósághoz, hogy a fantáziámban születtek és egyedül az volt a célom, hogy meghökkentsem ezekkel a partnereimet. A nők vevők voltak ezekre a játékokra és együtt építettünk fel egy virtuális világot.
- Mindez nagyon szép, de ettől még senkinek nem kell félnie, igaz?
Tény és való, hogy voltak olyanok, akik ezeket a játékokat nem értették, mindent szó szerint vettek és azonnal az ellentmondásokat keresték. Csoda hogy nem tudtam képletesen ölelgteni azokat a plázacicákat meg ostoba libákat, akik ahhoz is lusták voltak, hogy az esszéimet végigolvassák és megértsék?
Másrészt a cseverészés az okosabb nőkkel is előbb-utóbb lelkizésbe ment át és ilyenkor jött a "dugulj be, Gizi", mert ha lelkizünk, akkor biztosan nem fogunk találkozni.
- Márpedig a személyes kontaktus lett volna a cél?
"Elegem van azokból a picsákból, akik nekem tárják fel a lelküket és mással mennek baszni" - írtam az egyik önjellemzésemben. Azt hiszem az ilyenek elriasztására vettem fel egy kicsit érdesebb stílust és nyíltan leírtam, hogy nekem olyan nő nem kell, aki egy nap tízszer is felhív hogy telesírja a fülemet, viszont lefeküdni nem akar.
Erre jöttek egészen durva reakciók is, amolyan "menj a faszba te rohadt bunkó" - amire én így válaszoltam: "Jó estét, miért beszélsz ilyen csúnyán, bántottak?"
Ebből azért kialakult egy-két értelmes kapcsolat is, sőt, épp az egyik csetfórumon jöttem össze azzal a hölggyel, aki aki nagyon fontossá vált éveken keresztül.
- Mit szól ehhez a felesége?
A házasságom már régóta olyan, mint egy rokoni kapcsolat, mély barátság. Házasságként nem funkcionál, de addig nem rúgjuk fel, míg legalább az egyikünk nem talál olyan párt, aki miatt érdemes lenne.
- Tehát még mindig keresi a nagy őt. Mi köze mindennek a prostitúció elleni küzdelemhez?
A felségemmel és az édesanyámmal együtt olyan világban szeretnénk élni, amiben az emberek együttműködnek, nem pedig használják egymást. Számomra minden törekvés rokonszenves, ami a nyugati civilizáció egymás használatára nevelésével szemben megy, és az ember emberi mivoltát erősíti.
Nagyon tetszik Ancsel Éva egyik gondolata, ami szerint a hűség a bölcs ember szerelme.
- Hűség? Az előbb mintha másról beszélgettünk volna.
Az ember általában nem monogám, sőt, minél fontosabb neki a szexuális boldogság, annál kevésbé.
Ha mindenkinek lenne önálló lakása és egzisztenciája, a házassági kényszerkapcsolatok többsége megszűnne. Ha valaki a feleségét csupán arra használja, hogy főzzön és mosson, nevelje a gyerekeket, esetleg simogassa meg a férje fejét, ha munkahelyén belerúgtak, az pont olyan prostitúciós kapcsolatot tart fenn, mint ha örömlányokhoz járna.
- A mozgalom esetleg a rossz házasságokat is fel akarná számolni?
Mi nem akarjuk megváltani az emberiséget, csupán azt szeretnénk, ha a nagy többség kiléphetne ebből a neokolonialista világból, amiben létezünk. Legyen mindenkinek munkahelye, éljen úgy, hogy vállalni tudja önmagát és más embereket is.
Tessék megoldalni, hogy ne használjuk egymást, hogy senki ne kényszerüljön egy prostituált kapcsolatba.
Legyen büntethető az a milliomos menedzser is, aki kitart egy nőt és megmássza, ha az úri kedve épp azt diktálja. Engem nem érdekel, hogy neki nincs ideje egy normális kapcsolat felépítéséhez. Legyen! Ha pedig neki is büntetéssel kell számolni akkor, amikor bármilyen prostituált szolgáltatásait veszi igénybe, akkor százszor is meggondolja, hogy elintézi-e pénzzel azt, amit törődéssel, odafigyeléssel és érzelemmel is meg lehet teremteni. Talán akkor az urak is felfedezik az érzelmek gazdag világát és ha rájönnek, hogy minden mégsem vásárolható meg, akkor teljesebb életet élnek.
- Ön idézte Ancsel Évát, engedje hogy ezt tegyem én is: "Lehet-e parancsra szeretni?". Lefordítva erre a kérdéskörre: vajon jogszabályba kell foglalni a boldogságot is?
A boldogság nem jár állampolgári jogon, de nem is olyan valami, amit meg lehet vásárolni. Aki már volt igazán szerelmes, az érezte a boldogságot és pontosan tudja, milyen hazugság a prostis kapcsolat. Szerintem lelkük mélyén a szorgalmas kurvapecérek is megvetik ezt, hiszen egy örömlány karjaiban nyoma sincs a szexnek, az erotikának, a gyengédségnek, az elfogadásnak, az örömszerzésnek. Lehet jókat kúrni érzelmek nélkül is, de ez nem több, mint amikor egy meztelen nő árnyékát nézegetem a falon. A magam részéről nem tartom elfogadhatónak az érzések megvásárolható áruvá silányítását.
- Rendben, de még mindig nem látom, miért a jogalkotásnak kellene ezt megoldania. Egyáltalán, érdemes-e ma hadakozni a legősibb mesterség ellen?
Tiltakozom, ez az egyik legálságosabb közhely. A prostitúció problémája nem az emberi társadalom kialakulásától számítható, csupán az osztálytársadalmak - pár ezer esztendő óta - létezik. Tessék mondani: az ősközösségben mit lehetett a szexuális szolgáltatásért cserébe adni?
Amúgy egyikünk sem hiszi azt, hogy éveken, vagy évtizedeken belül megoldódik a probléma, mi csak a legsúlyosabb
káros hatások csökkentéséért dolgozunk, elsősorban az emberkereskedelem megakadályozása érdekében. Ilyenkor persze mindig a nagyon hátrányos helyzetű lányokról beszélünk, nem a luxuskurvákról.
- Épp mondani akartam, hogy az élharcosok elég keveset tudnak a prostitúcióról és hajlamosak egy kalap alá venni az út szélére kényszerített lányokat a bérelt lakásban üzekedő unatkozó háziasszonyokkal, vagy ösztöndíj-kiegészítő egyetemistákkal.
Bárhol "működik" egy nő, az mindenképp kiszolgáltatott helyzetet teremt. Kiszolgáltatott a szexuális nyomorban élő férfi is, aki pénzért veti magát az örömlány karjaiba, hogy ott aztán betegségeket szedjen össze, vagy kirabolják - és kiszolgáltatott a prostituált, aki olyan dolgot bocsát áruba, ami felett egyre kevésbé rendelkezik. A férfi felelőssége a nagyobb, mert számára adott a lehetőség, hogy ne menjen prostihoz, ugyanakkor a lány minél lejjebb van, annál kevésbé mondhat nemet.
- Mindketten felnőtt emberek, milyen alapon avatkozik egy civil szervezet a kettejük kapcsolatába?
A társadalmi mozgalmak szerencsés esetben nem csak az önmagukat érintő ügyekben lépnek fel. Számomra például az is fontos, hogy a szülők ne verjék félholtra a gyerekeiket vagy a házastársak egymást, és ezzel is beavatkozom egy zárt közegbe, de ha az emberi kiszolgáltatottság ellen harcolok, másképp nem érhetek el eredményt.
- A prostitúció elleni harcban mit értek el?
Sikerült felmutatnunk, hogy sok ember nem fogadja el azt az össztársadalmi sumákságot, ami összekacsint a prostitúció fölött és a legalizásán ügyködik. Márpedig ahol nyíltan áru a szex, ott több a kísérő bűncselekmény, a betörés, a lopás, a gyilkosság.
- Alá tudja ezt támasztani hiteles statisztikai adatokkal is?
Édesapám a Belügyminisztériumban az ötvenes évek végén ezzel is foglalkozott, így pontosan képben vagyok a számokat illetően.
- Nem túlzás az ilyen mozgalmakra közpénzeket költeni?
Azt nem tudom, hogy kapunk-e állami támogatást, utána kellene néznem, de egy demokráciában költségvetési pénzekhez jutnak olykor egymással ellentétes célokat kitűző mozgalmak is. A tavaly nyári konferencián épp nem vettem részt, de ha értelmes javaslatok hangzottak ott el, akkor biztosan megérte. Tudok a provokációnak minősített újságírói kérdésekről is, amire azt mondom, hogy a mozgalom részéről nagy butaság volt azokra így reagálni. Rosszul feltett kérdések voltak, de minden mozgalomnak fel kell készülnie a provokációra is, márpedig a HVG érdeklődése minden bizonnyal nem az volt.
Az induláskor tudtuk, hogy darázsfészekbe nyúlunk, hihetetlen ellenállásra számítottunk és ez be is következett, de nem akadályozhat minket abban, hogy következetesen képviseljük a véleményünket: a prostitúciót nem szabad legalizálni. (benke péter)
* a FIKSZ Rádió épp az interjú adásba kerülésének napján, 2005 március 8-án ünnepli a 13. születésnapját! Gratulálunk!
kapcsolódó link:
egy szenzációs pasi honlapja: Cs. Kádár Péter
szólj hozzá!
Szeretne a jólértesültek közé tartozni?
Akkor iratkozzon fel díjmentes hírlevelünkre, hogy idõben megtudjon mindent, amit kell.
|
|
