Örülök, ha tetszik a lábam!
|
- - 2005 február - -
Gácser Verát az M1 Híradója után az egész ország nézi, ám azt nem sokan tudják, hogy nagyon sok férfiembert az időjárási előrejelzésnél sokkal jobban izgat az, hogy a csinos meteorológus aznap vajon szoknyában vagy nadrágban áll a kamera elé. Az interneten rajongói fórumok indultak, közöttük nem is egy a bájos hölgy lábairól szól.
Minket pedig az érdekelt, vajon mit szól ehhez az érintett. |
 |
A Magyar Televízió honlapján már nagyon régen működött egy fórum és rengeteg beírás összegyűlt, mire szólt nekem valaki. Addig nem is tudtam róla. Kellemes meglepetés volt, nem is gondoltam, hogy ezzel a néhány megjelenéssel ennyi ember számára lettem érdekes.
Évek óta dolgozom a meteorológiai szolgálatnál, egy idő után megszólalhattam a rádióban, majd képernyőre kerültem, de ezt nem tekintem ugródeszkának, nem ebben élem ki az exhibicionizmusomat, egyszerűen a munkám része, semmi különös.
Végigolvasta a rajongói fórum összes bejegyzését?
Nem mondanám, hogy csak rajongók írtak. Természetesen érdekelt hogy milyen a munkám visszhangja és jólesett a sok pozitív visszajelzés, de ennél is fontosabbnak tartottam a jóindulatú kritikákat, amiket igyekeztem megszívlelni. Ugyanakkor azt sem hallgathatom el, hogy az internet névtelensége néhány embert nagyon felbátorít, aki azt hiszi hogy mindent megengedhet magának. Ha csak névvel lehetne megszólalni, akkor valószínűleg nem lenne annyi rosszindulatú megjegyzés vagy hazugság, mint így.
Önt is megvádolták valamivel?
Szerencsére nem, viszont nagyon rosszul esett, amikor valaki azt írta, hogy élőben a kislányom is csúnya, nem csak én. Az nem zavar, ha valaki személyesen nem talál olyan csinosnak, amilyennek gondol, sosem állítottam magamról hogy egy szépség vagyok és egyáltalán nem is pályázom semmiféle ilyen elismerésre, épp elég, hogy néhány, számomra fontos ember elfogad olyannak amilyen vagyok, de hogy a kislányomat miért kellett piszkálni, azt nem tudom.
Ez egy iskolában tett látogatásáról szólt, igaz?
Igen, egyszer jártam ott a kislányommal, ahol édesapám tanított. Lehet hogy ez a kedves fórumozó rossz jegyet kapott tőle és ezért haragudott ránk, de valami sántít a történetben, hiszen apukám már évek óta nem is tanít. Igaz, hogy csak egyetlen ilyen rosszindulatú megnyilvánulás volt, viszont a kislányom miatt érzékenyen érintett.
Egy közszereplőnek az átlagnál többet kell tudni elviselnie, nem?
Nem érzem magam közszereplőnek. Végzem a munkám, mint bárki más.
De csak megismerik az emberek az utcán!
Nem fogja elhinni: az esetek többségében nem. Az utóbbi időben nem nagyon hordok szemüveget, amikor farmerben és pólóban mászkálok az utcán, akkor nem is hasonlítok arra, aki a tévében látható.
Színházban vagy koncerten hasonló öltözetben jelenek meg mint a képernyőn, akkor néha elmerengenek az emberek, hogy ezt az arcot már láttam valahol, de nemigen ugrik be nekik, hogy tegnap én mondtam az időjárás-jelentést. Előfordul persze, hogy valaki elmosolyodik és megszólít.
Mit mond ilyenkor, vagy ha telefonon keresik a rajongók?
Időként megtalál egy-egy lelkes ember, de rendszeresen hívogatni nem nagyon szoktak. Egy idős hölgy telefonált már többször is, hogy legutóbb megint milyen kedvesnek látott és ez neki mennyire jólesik. Szerencsére a nagyon tolakodó emberek eddig elkerültek, igazán kellemetlen kalandom nem volt.
Nem vadásznak rám a férfiak, ha erre kíváncsi.
Gondolom nem is férne bele az életébe, hiszen példás anya és feleség.
Ami az anyaságot illeti, az a legfontosabb a számomra, viszont édesanyám segítségével egyedül csinálom. Volt férjem, de a kislányom megszületése után kiderült, hogy mégsem illünk össze. Azóta nem mentem újra férjhez, de ezt nem jelenti azt, hogy az életem végéig egyedül szeretnék maradni.
Megírhatom?
Persze, nyugodtan, egészen biztosan nem fognak utána özönleni hozzám a levelek!
Nono, ez egyáltalán nem biztos! Milyen férfival tudná elképzelni az életét?
Nem szeretem az önelégült és az önző férfiakat. Számomra talán a természetesség a legfontosabb, egy ember ne pózoljon és ne játssza meg magát. Nagyon bosszant, amikor valaki felvesz egy álarcot és elbújik mögé. Az ilyesmire nekem se időm, se energiám.
Azt is furcsának tartom, amikor valaki minden elvárásnak meg akar akar felelni, mindenkihez jó akar lenni, mert ez is csak egy felvett viselkedés, valójában ilyen ember nincs.
Egy férfinak legyenek elvei, értékei és jó ha ezeket nyíltan vállalja. Legyen megbízható, lehessen rá számítani.
Szeretek intelligens, jóhumorú emberekkel időzni. Egy jó beszélgetés akár csodát is tehet, felvidít, amikor épp belevesznék a hétköznapokba.
Nem említett semmilyen külsőséget, pedig manapság divat a sportos, a mackós, vagy más határozott típusokról beszélni.
Nem tartom egyiket sem szimpatikusabbnak a másiknál. Az embert egyben kell látni, a külsőhöz hozzátartozik egyfajta belső kisugárzás meg a kémia, szóval sok összetevője van annak, hogy kialakul-e valaki irányába a vonzalom, vagy sem.
Hálistennek sok barátom van, akikkel szeretek kizökkenni a hétköznapok szürkeségéből, elmenni operába, színházba, koncertre, meg néha moziba, de olykor jólesik egy kellemes vacsora egy jó beszélgetéssel.
Sajnos a sportra egyre kevesebb idő marad, pedig a mozgás is nagyon fontos. Korábban a művészi torna, a jazzbalett és a versenytánc része volt az életemnek, mára annyi maradt, hogy nagyon szeretek táncolni.
Szokott is?
Talán az én generációm volt az utolsó, amelyik úgy nőtt fel, hogy havonta legalább egyszer elment házibuliba. Mi olykor még most is tartunk egyet-egyet. Ha a baráti kör olyan, hogy utána a lakás nem hever romokban, akkor ez nem jelenthet problémát. Előfordul az is, hogy nekikészülünk, de nem táncosra sikerül, hanem eszünk és beszélgetünk egyet. Az ilyen társasági események nagyon fontosak a számomra, segítenek a feltöltődésben.
Mit szól ahhoz, hogy nem kevés férfiember rajong Gácser Vera szépséges lábaiért?
Hú, most mit mondjak egy ilyen kérdésre? Nem tagadom, nagyon jólesik. Azt már többen megkérdezték, minek köszönhetem, hogy ilyen lábaim vannak? Mindig azt mondtam, hogy ez valószínűleg csak egy szerencsés alkati tulajdonság, bár mindig sportoltam, amivel tettem is azért, hogy így nézzek ki. Ez az egész viszont egyáltalán nem olyan, mint amikor valakit olyan érdemért ismernek el, amiért sokat küzdött. Ettől nem érzem magam különlegesnek.
Szívesen megmutatja a lábait?
Ha már mutogatható, akkor miért ne? Bár nem az mozgatja az életemet, hogy feltétlenül tetszeni akarok, de azért odafigyelek a megjelenésemre.
A reggeli öltözködés közben gondol-e arra, hogy este mit látnak majd a rajongói a tévében?
Egyáltalán nem. Én általában a normál munkához öltözöm, a tévés ruháim pedig benn vannak a munkahelyemen, ott szoktam átalakulni. A mindennapokban viszonylag ritkán hordok kosztümöt, a képernyőn viszont abban kell megjelenni.
Szeretek inkább fiatalosabb holmikban járni, szívesen veszek télen is szoknyát kis csizmákkal, de nagy hidegek esetén már csakis nadrágot. Nyáron meg valamivel lengébben, nem kihívóan, hanem inkább könnyebben öltözöm. Lehet egy szoknya rövid, csak ne legyen kinn a popsim. Nem az a célom, hogy a férfiszemek állandóan kocsányon lógjanak körülöttem.
Milyen lehet az a férfi, aki egy lábért rajong?
Én értékelem azt, ha egy férfi észreveszi a szép lábakat. Nem mindenki indul be erre, sokan inkább más testrészekre koncentrálnak, de örülni szoktam annak, ha valakinek ez tetszik. Jólesik ha egy férfi pozitívan reagál és tudom, hogy vannak fanatikusabb, jó értelemben vett őrült rajongók, akikkel négyszemközt óvatosabb lennék, de a lábimádat egyáltalán nem olyan dolog, amitől visszarettennék.
szólj hozzá!
Szeretne a jólértesültek közé tartozni?
Akkor iratkozzon fel díjmentes hírlevelünkre, hogy idõben megtudjon mindent, amit kell.
|
|
